1938-ban született Budapesten, nógrádi szülők harmadik fiaként. Életét az örök kettősség jellemezte. Színművész volt, de egyúttal a színek művésze is. Először festett, később színész lett, de a festést soha nem hagyta el. Húsz év után búcsút mondott a színpadnak és azóta a festésnek szentelte idejét. Szuggesztív erejű, felkavaró, emberarcú alkotásai egy olyan festő művei, aki nem szégyellte érzelmeit a világ elé tárni vásznain. Festményei idézték a színpad világát, tolmácsoltak lírai fantázia alapján megfestett témákat és csodálatos drámaisággal jelenítették meg a természetet. Saját bevallása szerint szeretett keresetlen emberi hangon valami egyszerű dologról beszélni: az Emberekhez az Életről. Sajnos ez a hitvallás 2004-ben múlt idővé vált.